Kövesdi Miklós Gábor:

Élet a földeken

Szereplők:

Józsi

András

Erzsók, András felesége

Józsi: Adj Isten komám!

András: Fogadj Isten! Kend is kigyött kapálni?

Józsi: Biza, most volt eső, most kell dolgozni.

András: Osztán, jól telt e a hétvége?

Józsi: Azt meghiszem! Elmentünk az asszonnyal, megnéztük a faluszínház előadását!

András: Nocsak. Oszt mit játszottak?

Józsi: A Hamletet adták, attól a Shakespeare Vilmostól!

András: Á... Én nem szeretem Shakespeare-t! Teljesen elrugaszkodik napjaink realitásától!

Józsi: Nem addig a'! Hiszen több száz éve halott!

András: Akkor is. Én egy művésztől elvárom, hogy olyat alkosson, amely minden időkben megállja a helyét.

Józsi: De hisz megállja. Hankiss Elemér is komoly tanulmányokat szentelt neki. Kend nem olvasta?

András: Nekem mondhat akármit. Vegyük csak a Hamletet. Egy cseppet sem foglalkozik a földművelő parasztság problémáival. Teljesen lefoglalja a morálisan lezüllött arisztokrata réteg amortizációja.

Józsi: Shakespeare olyan emberi problémákat vet fel a Hamletben, amely minden ember életét döntően befolyásolják, függetlenül attól, milyen társadalmi osztály képviselője. Egyszer mindannyiunknak szembe kell néznie a kérdéssel: az erkölcs szavának engedelmeskedve beteljesítjük, amit feladatunknak írt elő a sors számunkra, vállalva a halált is adott esetben, vagy inkább meghunyászkodunk, és élünk tovább, középszerűségbe süllyedve. "Lenni vagy nem lenni".

András: Ugyan, maga tuskó, hisz Hamlet sem találja meg a választ, mi az erkölcs szava: az, hogy megbosszulva apja halálát maga is gyilkossá váljon, vagy hogy kezeit ne mocskolja be, és apját bosszulatlanul hagyja? Sőt, Hamlet maga a legerkölcstelenebb, és legkeresztényietlenebb amikor azért nem szúrja le az imádkozó királyt, nehogy annak lelke a mennyekbe juthasson!

Józsi: Mag nekem ne papoljon keresztény etikáról! Maga, aki a könyvtárból ellopta a "Tiszta ész kritikáját"! Hamlet végső soron igenis megkímélné a gazemberek életét, ám azok ármánykodásukkal nem hagynak neki más alternatívát, mint a totális apokalipszis!

András: Én lenyeletem magával a kapanyelet! Mindjárt sajnálni fogom azt a tetves Hamletet! Az se jobb a többinél!

Józsi: De hát Hamletet tulajdonképpen az apja szellemével való találkozás élménye sokkolja. Ettől indul bomlásnak elméje, és ezért követi el szörnyű tetteit, beleértve Poloniusz likvidálását.

András: Még hogy szellem! Maga is bevette ezt a szubjektívidealista maszlagot? Hamlet apja nem létezik! Ez csak egy metafizikai agyrém. Hamlet apjának szelleme nem más, mint Hamlet tudatalattijának kivetülése. Mert nézzük empiriokritcista szemszögből a dolgokat!

Józsi: Még szájára meri venni az empiriokriticizmus nevét?

Már-már összeverekednek. Ekkor érkezik Erzsók, András felesége.

Erzsók: Ejnye, maguk már megint haszontalanságokkal töltik az idejüket?

Józsi: Ugyan, Erzsók, csak a Hamletet beszéljük meg.

Erzsók: Kend beszéli tele az uram fejét humanizmussal, meg reneszánsz esztétikával! Aztán csodálkozunk, ha elpusztul a termés! Ahelyett, hogy tisztességesen dolgoznának! Ezek a városiak teljesen megbolondítják a fejüket! Folytassák a munkát! És ha csak egyszer meghallom azt a szót, hogy "királydrámák", nincs vacsora! elmegy

András szomorúan tekint Józsira:  "A többi néma csend".

Dolgozni kezdenek.