A Mikulás legenda

Az a nap is úgy kezdődött Szent Miklós püspök (†97) életében, mint a többi. Felkelt, imádkozott, megreggelizett, misét celebrált. Akkor még nem sejtette, hogy aznap egy évezredekig fennmaradó ünnepet alapít.

Szent Miklós püspök (püspök = egyházi celeb), az i.sz. 3.-4. században élt a mai Törökország területén. Az elesettek és a gyerekek gyámolítója volt, aki mindenét megosztotta a rászorulókkal. Más, modernebb vélekedések szerint, egy lúzer, aki nem tudta, mihez kezdjen jó dolgában.

Szent Miklós gazdag szülők árva gyereke volt, ami szomorú, de még mindig jobb, mint egy nyolcadik kerületi társbérletben felnőni. Miután elárvult, nagybátyja, Patara érseke nevelte, és felnőve ő maga is papi pályára lépett. Szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között, amiért palira vették szentnek tartották.

Szent Miklós a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a zálogházak és gyermekek védőszentje. Ami igen praktikus, ha tényleg ő a Mikulás, hiszen a kereskedőktől, az illatszerészektől és a zálogházakból megszerezheti az ajándékokat, a tengerészek pedig leszállítják a gyerekeknek. Ezek mellett ő a gyógyszerészek és a pálinkafőzők védőszentje is, ami pedig a karácsonykor menetrendszerű családi veszekedés után jön jól.

A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember (†55), aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Arra pedig végképp nem volt pénze, hogy három, eladósorba került lányát kiházasítsa, hisz ahhoz hozományt kellett volna adnia. Bizony, régen a férjek kaptak fájdalomdíjat az apósuktól, ha elvették a lányukat. Hiába, kihalnak a szép szokások.

A három lány viszont ebbe nem nyugodott bele. Ahogy ma mondanánk, alternatív megoldásokat kerestek. Egy este azon vitatkoztak, melyikük adja el magát rabszolgának, hogy a másik kettő férjhez tudjon menni. (Ez kicsit olyan, mintha három keresztény arról beszélgetne a Colosseum zárkájában, melyiküket egye meg a másik kettő, hogy kövérebben léphessenek az oroszlánok elé.)

Miklós püspök véletlenül a nyitott ablak előtt állt, és meghallotta ezt az alkudozást. (Csak találgatni tudjuk, hogy vajon mit keresett Miklós püspök három szűzlány nyitott ablaka előtt éjnek évadján. Az érintettek mindent cáfoltak.)

Visszasietett a templomba, egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Minden esetre a legidősebb lány férjhez mehetett. Egy év múlva ugyanebben az időben megismétlődött a történet: Miklós püspök még egy keszkenő aranyat dobott be, a második lánynak. Nem egészen világos, miért nem adta oda egyszerre a pénzt, akkor az öreg egy füst alatt megszabadulhatott volna mindhárom lánytól.

Amikor a második adag arany berepült, a lányok kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben.

Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor Miklós püspök felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A tűzoltóság azóta is vizsgálja, hogy az eljárás mennyire felelt meg a tűzvédelmi előírásoknak. Nem megerősített források szerint Rómát sem Nero gyújtotta fel, hanem Szent Miklós egy túlbuzgó követője. Úgy látszik, a törököknél veleszületett hajlam az épületek megmászása, lásd még az egri vár ostromát.

A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont beleesett. Innen ered az az amerikai szokás, hogy zoknit akasztanak a tűzhelyre (a magyarok mohóságát jelzi, hogy mi mindjárt egy egész csizmát rakunk az ablakba, de ettől nem kapunk több cukrot, sőt, ha nem vigyázunk, még a csizmát is ellopják).

Manapság a Mikulásoknak nem kell aranyat ajándékozniuk senkinek. Ugyanakkor, ha szűzlányok ablaka alatt ólálkodnak, 5-től 10 évig terjedő börtönbüntetésre számíthatnak.